Most, hogy újra beszédtéma, hogy Neymar visszatérne szeretett csapatunkhoz (Érdekes módon, klubon belül hallani lehetett megerősítő és cáfoló nyilatkozatokat is) levezettem a régóta, lényegében az eligazolása óta fejemben élő, vele kapcsolatos gondolataimat, melyekről rájöttem, hogy olyanok, mintha nem is egy futballistáról, hanem egy magánéleten belüli régi szerelmi dologról agyalnék. A brazilt tehát most úgy fogom megszemélyesíteni, mintha egy régi pákapcsolatom lett volna, míg az FC Barcelona szerepét én alakítom.
Neymar nekem sokáig olyan volt, mint egy exbarátnő: Fájt, amikor elment és nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik. Váratlan volt és méltatlan ahhoz mérten, amennyi mindent előtte közösen megéltünk.
Tudtam persze, hogy ha ennyire nem egyeznek a célok és ennyi a veszekedés, akkor jobb, ha különválunk, de közben mégis… Kis ideje még nyoma se volt szakításnak.
Istenem, mennyi mindent terveztetek közösen… Meg voltál róla győződve, hogy életed értelme a másik, a rengeteg közös dolgok, a lány mindennapjaid részévé vált már, erre most vége…
De jobb lesz így, meg aztán (220millió euró) szabad vagyok, végre újra kalandozhatok.
Aztán teljesen jól meglettem nélküle, találkoztam új emberekkel, volt, akihez ugyan reményeket fűztem, de mellélőttem (Dembele), viszont volt, akivel már egy ideje úgy egész jól elvagyok. Nem életem szerelme, de egy egész jó kis kapcsolat (Coutinho). A fájdalmas előző szerelmemre (Neymarra) pedig már nem gondolok.
Aztán véletlenül látom, amint a pasijával sétálgat (játszik a PSG-ben). Undort vált ki belőlem:” És én ezzel voltam együtt?! Mit szerettem benne?” Azért ha nem is mondom ki, magamban elismerem, hogy még mindig jól néz ki, (hát igen, nagy király voltam anno, hogy meghódítottam). Aztán a pasiját kezdem el a haverok előtt szapulni, hogy mekkora sutyeráknak néz ki, tuti egy bunkó paraszt, aki életében még egy könyvet se olvasott el, mit tud ez mégis amit én nem ?! (Ligue1,PSG)
Amikor hazamegyek, még néha eszembe jut, hogy aznap láttam őket, ami kicsit felbasz, de végül is másnapra el is felejtem.
Aztán a YouTube feldob random focis videókat. Top 10 Barca pillanat az évből, például. És ott van Neymar, akarom mondani az ex barátnőm.
Összeszorul a torkom, hirtelen nyelni se tudok, annyira hatása alá kerülök. Istenem, mennyire passzoltunk mi egymáshoz. Úgy imádtam nézni a játékét és olyan hasznos volt a csapatnak. A világ 3.legjobb játékosa volt. Messinek már csak pár éve van a toppon, ha itt marad, ő lehetett volna az utódja, egyben a legjobb a világon.
De elment. A hálátlan kurva.
Már ő is bánja. Már tudja, hogy nem talál nálam jobbat. Pedig ezt hozzávágtam szakításkor is vagy ötvenszer (mert hát mi fiúk ilyenkor ezt szoktuk csinálni, pedig fogalmunk sincs róla, ki jön majd utánunk).
De már bánja. És visszajönne. Holott benne van a büszkeség és tudja, hogy valami oka csak volt, hogy szétmentünk. Rólam nem is beszélve. Hiszen csak úgy lelépett egy másikkal, csak nem képzeli, hogy visszafogadom.
És ha mégis?
Nem. Tuti nem változott meg. Aki egyszer megcsinálta, máskor is meg fog csalni.
De mi van, ha mégse? Mi van, ha már megváltozott? Mi van, ha már rájött valamire, amit akkor nem tudott. Ha már tudja, milyen nélkülem és tudja, hogy ezt soha többet nem akarja átélni. Tudja, hogy a pénz, a hírnév és más külsőségek nem teszik boldoggá, én viszont magáért szerettem, engem magamért szerethetett. Nem akarok hipokrita lenni, ezek az intelmek rám is ugyanolyan igazak lehetnek.
Viszont, hiszek abban, hogy ami egyszer nem működött, az másodszorra se fog.
De közben hiszek a második esélyben is.
Bajban vagyok, hogy most mi legyen. Nem tudok tisztán gondolkodni, de azt szeretném hallani, ha valaki azt mondaná, hogy gond nélkül visszafogadhatom.
Húzok afelé, hogy újra összejöjjünk. Lehet nem ez a legjobb megoldás, de amit nyerni tudnék vele, az sokkal nagyobb, mint amit veszteni. Talán újra megsérülök (kb 200millió eurós vételi ár, leadott elvek), de, ha nem működik, bármikor kiléphetek belőle (Az értékéből valószínűleg nem fog veszíteni, jelentkező pedig bőven lesz.) Ha pedig bejön, akkor hosszú évekre meg lesz oldva a baloldali támadó kérdése, látványosabb lesz a játékunk és mire a világ jelenlegi legjobbja visszavonulna, a helyébe lépő Neymar személyében újra elmondhatnánk magunkról, hogy nálunk játszik a világ legjobbja.
Nagyon valószínű, hogy valaha már mindannyian belestünk abba a hibába, hogy miután szakítunk, pár napon belül újra összejövünk. Szinte soha se működött még ez senkinek, legfeljebb segít kicsit megnyugodni a hirtelen sokk után, és megerősítést ad, hogy bizony itt most tényleg szakítani kell.
Olyat viszont láttunk már jó néhányszor, akár filmekben, akár a valóéletben is, közvetetten vagy saját tapasztalattal, hogy több év elteltével, újra egymásra talált két fél és életük végéig vagy akár csak nagy hosszú évekig újra boldogok voltak egymás mellett. Rájöttek dolgokra, tanultak hibáikból, változtak, felnőttek.
Talán Neymarral is ez lesz a helyzet…
