Az FC Barcelona dominálta az elmúlt 10 esztendőt. Öröm, mágia, varázslat – ezen szavak tudják leginkább jellemezni azt, amit a klub adott nekünk. Mintha csak tegnap lett volna, mikor Lionel Messi elfektette Jérôme Boatenget a Bajnokok-Ligája elődöntőjében vagy mikor Xavi és Iniesta elkezdték uralni a „gránátvörös-kékek” középpályáját. Furcsa, hogy ilyen gyorsan véget ért az évtized; úgy gondoltuk ideje lenne felidézni a számunkra legemlékezetesebb, legikonikusabb pillanatokat, amelyek ehhez a tíz évhez fűződnek…
2009. december 19, a világ összes Culéja szeme örömkönnyekkel teli, a csapat történelmi sikert ünnepel. Mi lettünk az első klub, amely egy szezon alatt megnyerte mind a hat, vagyis a számára mindegyik elérhető trófeát. Nem is lehetett volna jobban zárni az évtizedet. Akkor még nem tudtuk, a java még csak ezután jön. Fogalmunk sem volt arról, mekkora potenciált rejteget magában ez a keret, el sem tudtuk képzelni, mire képesek a Barcelona játékosai. A hat trófea csak egy kis ízelítő volt, hogy megtudjuk, mit fog jelenteni a következő tíz év: hatalmasság.
Egy briliáns év után a ’Blaugrana’ felkészült arra, hogy tovább dominálja Európát. Szezonról-szezonra ugyan azok voltak a csapathoz fűzött elvárások: győztes gárdát akartunk, egy gárdát, amely bajnokokból áll. Egy teljes évtizeden át folyamatosan szenvedéllyel, bizalommal, eltökéltséggel figyeltünk a Barça minden egyes mérkőzését. Igen, voltak nehéz pillanatok, volt, mikor dühösek voltunk, sőt, volt mikor csak értetlen fejjel bámultuk a tévé képernyőjét vagy a monitor kijelzőjét. Viszont a csapatba vetett hitünk soha, semmi sem tudta megrendíteni.
E hit dicsőségére hoztuk létre a következő listát, ahol az évtized legemlékezetesebb pillanatait gyűjtöttük össze. Mérkőzések, gólok, trófeák és még sok más került fel erre a listára…
Ansu Fati
Ki mással is tudnánk kezdeni a listát, mint a mindösszesen 17 esztendős spanyol csodagyerekkel, aki előbb debütált a felnőttek között, mint a Barça B-ben. Fiatal kora ellenére már számos rekordot megdöntött: ő a legfiatalabb játékos, aki gólt szerzett a La Ligában és a Bajnokok Ligájában.
Ansu Fati fokozatosan hagyta el az ’ígéret’ jelzőt, és vált egy álmokkal, reményekkel teli tehetséggé, akinek senki és semmi sem szabhat határt. Mint már említettük, még csak 17 éves, de már tudjuk garantált helye lesz a Barcelona kezdőcsapatában a következő évtizedben. Ezt már ő maga is bizonyította. Nagyszerű döntés volt Ernesto Valverdétől, hogy lehetőséget adott Fatinak, aki ki is használta az összes kapott játékpercet.
Kétség sem férhet hozzá, hogy ez a tinédzser az egyik legnagyszerűbb dolog, amely a Barcelonával történt az elmúlt tíz évben.
26 hónapos bajnoki veretlenségi sorozat a Camp Nouban
A monumentális futballtemplom, a Camp Nou 26 hónapig nem ízlelte meg a vereségét ízét a bajnokságban. Agyeldobós veretlenségi sorozat, amely végül egy Real Betis elleni találkozó során ért véget, miután a zöld-fehérek 3-4-es arányban diadalmaskodtak a katalánok otthonában.
A Betis elleni vereségtől eltekintve a barcelonai együttes legutóbbi veresége 2016. szeptember 10-i napra datálódik vissza, mikor a Deportivo Alavés (1-2) vitte haza a három pontot a Camp Nouból a spanyol bajnokság harmadik fordulójában. Veretlenségi sorozata alatt 42 mérkőzést játszott le a Barça, ebből 34 győzelem és 8 döntetlen a mérleg.
Mindeközben a Camp Nou a Bajnokok-Ligájában is egy bevehetetlen erőddé lett. A csapat nemzetközi porondon 13 hazai mérkőzésen keresztül nem talált legyőzőre.
Lionel Messi trükkös tizenegyese
Lionel Messi hétről-hétre a legmagasabb színvonalú játékkal kápráztat el bennünket. Egy géniusz. Mikor pedig azt gondolnánk, hogy már mindent láttunk, az argentin előhúz egy újabb trükköt a tarsolyából.
2016. február 14-én, egy 6-1-re végződő, Celta Vigo elleni bajnoki során Lionel Messi kulcsemberi szerepét a Barcelonában egy addig még sosem látott trükkel acélozta meg. 3-1-es állásnál Leo büntetőt lőtt, vagyis passzolt: mindenki meglepetésére lepasszolta a labdát Luis Suáreznek, aki ezután gond nélkül értékesítette a ziccert, megszerezve a Barça negyedik gólját.
Érdemes megjegyezni, hogy a gól teljesen érvényes volt, mivel Suárez az átadás pillanatában teljes testével a büntetőterületen kívül tartózkodott. Noha ez egy igen ritka, párját ritkító kivitelezés, a múltban már volt rá példa. A legendás Johan Cruyff volt az egyik első labdarúgó, aki alkalmazta ezt a trükköt. Ironikus, nem?
Távozó legendák
Annak ellenére, hogy bizony nagyon szomorú emlékek, ezek a pillanatok kimutatták, hogy az FC Barcelona és a szurkolók közötti kapocs mennyire erős. Xavi, Iniesta, Puyol, Mascherano, Alvés és Valdés. Ők mind ebben az évtizedben vettek szomorú, könnyekkel teli búcsút a katalánoktól.
Nem szabad elfelednünk Puyol utolsó, 2013-14-es idényét a Barcelona színeiben, még Gerardo Martino irányítása alatt. 15 a klubnál töltött évet követően Puyi a Camp Nou gyepén visszavonult a profi labdarúgástól. Talán ha kevesebb sérülést szed össze karrierje során, lett volna még pár éve – ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre már sosem kapunk választ… Ugyan ez volt a helyzet Víctor Valdéssel is, aki egy csúnya sérülés után akasztotta szögre kapuskesztyűit. Egyaránt legendának és lepkefogónak is tartják, viszont vitathatatlan, hogy a klub történelmi sikereiben hatalmas szerepe volt a spanyol portásnak.
Dani Alves és Javier Mascherano szintén távoztak a „gránátvörös-kékektől”. Két nélkülözhetetlen ember a védelemben, akik – főleg a Guardiola-éra folyamán - a csapat alappillérei voltak. Alves a támadásból és a védelmi feladatokból is egyaránt kivette a részét, a technikai képzettségének, gyorsaságának és passzolási képességének köszönhetően pedig Messivel uralták a pálya jobb oldalát... Mascherano sosem volt az a sztárjátékos, viszont mindig ott volt a legjobbak között. Különleges érzéke miatt volt kiemelkedő. Az sem okozott neki problémát, hogy egy védőhöz képest alacsony volt, mivel egyéb fizikai adottságai betöltötték a magasságából adódó űrt.
Xavi és Iniesta. A valaha volt legjobb középpályás-duó, amely egy egész érát fémjelezhet magáénak Lionel Messivel karöltve. 2015-ben, Xavi utolsó évében, triplázott a Barcelona, így őt érhette a megtiszteltetés, hogy mindegyik trófeát a magasba emelhesse. Nem is lehetett volna jobban búcsúztatni. És bár társa, Iniesta nem tudott kapitányként Bajnokok-Ligája győzelmet ünnepelni, számos más patinás címet ünnepelhetett, a búcsúztatása pedig minden egyes szurkoló szemébe könnyeket csalt.
Ezen játékosok mindegyike örömteli emlékeket hagyott mindegyik Culé szívében.
Messi utolsó perces gólja a Bernabéuban
Ha valakit megkérdeznénk arról, hogy a 2016-17-es idényből melyik a legemlékezetesebb pillanata, akkor nagy valószínűséggel Lionel Messi utolsó perces találatát említené a Santiago Bernabéuban, amely három pontot ért a Barcelonának.
Miután James Rodriguez egyenlített, és már azt hittük, a Klasszikus 2-2-es döntetlenre fog végződni, a katalán óriás játékosai nem nyugodtak bele az eredménybe. Egy hősies szóló Sergi Robertótól, majd egy lapos lövés Lionel Messitől, mely mérnöki pontossággal a kapufa mellé érkezett, eldöntötte a derbit. Fontos győzelem volt, mivel nagyon közel tudtunk kerülni a bajnoki címhez.
Messi tudta mit jelent az a gól, ezért is ünnepelte karrierének 500. találatát úgy, hogy az egész közönségnek megmutatta a mezét, ezzel is üzenve a Real Madrid szurkolóinak: Itt vagyok. Engedjétek meg, hogy megmutassam a Santiago Bernabéunak, ki az a Lionel Messi.
Az argentin zseni aznap is megmutatta, nem erről a bolygóról származik.
Messi 91 gólja egy naptári évben
2012 egy nagyon nehéz év volt a Barcelona számára. Pep Guardiola távozása hatalmas űrt hagyott maga után, a katalánok pedig nem tudtak az elvártaknak megfelelően teljesíteni. De 2012 nem is erről ismert, hanem arról, hogy ebben az évben Lionel Messi megtört egy rekordot, amelyről mindenki azt gondolta, soha senki sem fogja megdönteni. Leo lett az a labdarúgó, aki egy naptári évben a legtöbb gólt szerezte: az argentin 365 nap alatt 91-szer talált be ellenfelei hálójába (az addigi rekordot Gerd Müller tartotta 85 találatával).
Messi 79 gólt jegyzett a katalánokkal, és 12 gólt szerzett az argentin labdarúgó-válogatottat képviselve. Bizonyára jó pár évtizednek el kell még telnie, hogy valami hasonlót tudjunk látni.
El Clasico: 5-0
2010. november 29-e a Guardiolizmus fénypontja volt. A José Mourinho által irányított Real Madrid listavezetőként érkezett a Camp Nouba, ahol a Barcelona megszégyenítette a madridiakat. 20 perc alatt már két gólt is ünnepelhetett a hazai közönség. A Real Madrid még sosem látott ekkora megsemmisítést. Xavi, Pedro, Jeffrén és David Villa (2-szer) góljaival a Barcelona 5-0-ra megnyerte a Klasszikust. De nem csak a bajnokságban tudtuk legyőzni a "királyi gárdát". A Bajnokok Ligájából is mi ejtettük ki őket, a LaLigában pedig magunk mögé tudtuk őket utasítani. Csak a Király-Kupában voltak tőlünk jobbak. Ott 1-0 arányban ők tudtak diadalmaskodni.
Olyan történelmi sikert ért el a klub azon a novemberi estén, amely valószínűleg az összes szurkoló számára felejthetetlen marad. Ugye, Piqué?
Este a Wembleyben
Miután már egyszer megnyerték a Bajnokok-Ligája trófeát ellenük, a Barcelona tudta, mindent bele kell adni, hogy ismét felüljenek Európa trónjára. Pep Guardiolára és csapatára kemény küzdelem várt, mindenki tudta, vért kell izzadnia a katalán együttesnek. Ez volt a United – Barcelona.
A Manchester United labdabirtoklásra és nyomásra épülő taktikát alkalmazott, amivel csak az volt a probléma, hogy volt egy csapat, amely még náluk is jobban tudta játszani ezt a játékot: a Barcelona. A „vörös ördögök” taktikája elsőre működni látszott, viszont rövid idő után egyre fáradtabbak voltak, ezt pedig kihasználták Guardiola fiai. Villa, Pedro és Messi góljai által a „gránátvörös-kékek” megnyerték a találkozót, az angolok elleni mérkőzés pedig bekerült a történelemkönyvekbe: esélyes, hogy ez volt minden idők egyik, ha nem legjobb teljesítményünk. Az este fénypontja viszont az a pillanat volt, mikor az az Éric Abidal emelhette magasba a Bajnokok-Ligája trófeát és ültethette fel a Barcelonát Európa trónjára, aki nem sokkal azelőtt legyőzte a rákot.
Az a Barcelona volt a legjobb a világon, az aranylabda pódiumára pedig Messi, Xavi és Iniesta tudott felállni, amelyre addig sosem volt példa a történelemben. Három futballista, akik mind ugyan azon az ifiakadémián nevelkedtek: La Masía.
La Remontada
Még néhány év, és senki sem fog hinni nekünk. Mekkora szerencse, hogy át tudtuk élni a La Remontadát. Azt a történelmi fordítást, amely a Parc des Princesben való 4-0-s megsemmisítést követően történt. Lehetetlennek tűnt, hogy a Barcelona jusson be a Bajnokok-Ligája negyeddöntőjébe. De tudjuk, a katalán gigász számára semmi sem lehetetlen. Nem szabad leírni a Barcelonát.
2017. március 8-án a Camp Nou átélt egy elképesztő eseményt. A találkozó egy korai góllal kezdődött, majd Kurzawa öngóljával már 2-0-ra vezettünk. Kezdtünk hinni. A találkozó 50. percében a játékvezető egy büntetőt ítélt a katalánoknak, melyet Lionel Messi értékesített. 3-0. Egyre ingerültebbek lettünk, egyre hevesebben vert a szívünk. Majd jött a hidegzuhany. Feltűnt Edison Cavani. Az uruguayi csatár szépíteni tudott, ez pedig azt jelentette, még 3 gólt kell lőnie a Barcelonának kevesebb, mint fél óra alatt. Valljuk be, még mi Culék is azt hittük, itt a vége.
Azonban ahogy azt fentebb írtuk, nem szabad leírni a Barcelonát. Mindösszesen három perc alatt visszatért a remény, miután Neymar egy szabadrúgással és egy második tizenegyessel 5-1-re módosította az eredményt. Biztosak vagyunk benne, hogy annyian sosem kerestek streamet, kapcsolták be a tévéket, mint akkor este…
95 perc. Egy beadás. A kommentátor felugrik. Mindenki látja, itt a lehetőség. Ez muszáj bemenjen. Érkezik Sergi Roberto. Eléri. Megfagy a levegő a Camp Nouban. Bent van. Gól! A kommentátor őrjöng, mi meg megőrülünk, fordítottunk, megcsináltuk, 6-1! Történelmet írtunk.
Sergi megmutatta nekünk, hogy az álmok tényleg valóra tudnak válni. Jegyet váltott szeretett klubunknak a legjobb nyolc közé. Sajnos csak azok érezhetik át az akkor minket átjáró érzést, akik élőben követték, látták. Sajnos.
Luis Enrique triplája
Elértünk a listánk utolsó részéhez. A tripla, melyet Enrique irányítása alatt értünk el. Megnyerni a ligát, a hazai kupát, és a Bajnokok-Ligáját, ugyan abban az idényben szinte lehetetlen. De mégsem az. Csak néhány klubnak sikerült ez a történelem során. Luis Enrique pedig első szezonjában érte el ezt a katalánokkal.
Enrique nehéz időszak után vette át a „gránátvörös-kékek” irányítását. Bartomeu érkezése, a Guardiola-éra vége, és a számtalan sérülés teljesen a fejére állított mindent. Majd jött Ő, és mindent a helyére tudott tenni. Már a kezdetektől komoly elhatározásokat hozott. Olyan kulcsfontosságú játékosokat szerződtetett, mint Luis Suárez, Ivan Rakitic és Marc-André ter Stegen. Mellesleg ő alkotta meg a legendás ’MSN’ triót is, minden idők leghalálosabb együttesét. Lucho egy olyan csapatot szeretett volna, amely 90 percig dominálja a játékot, és sokszor talál be ellenfele hálójába. Ez sikerült is neki.
A Bajnokok-Ligája kieséses szakaszában kiejtettük az angol, francia és német címvédőt is, a döntőben pedig az olasz gigásszal, a Juventusszal néztünk szembe. A berlini döntőben a Barcelona az évtized legjobb Juventusát tudta legyőzni, amely olyan sztárokkal, legendákkal büszkélkedhetett, mint Gianluigi Buffon, Andrea Pirlo, Carlos Tévez, Paul Pogba és Arturo Vidal. Mindegyikük klasszis szinten futballozott, de még így sem tudták megállítani az FC Barcelonát…
Íme, ezek lennének számunkra a Barça elmúlt évtizedének legemlékezetesebb pillanatai. Hihetetlen 10 év volt, tele érzelmes, szomorú, de legfőképp örömteli pillanatokkal. Ezután már csak abban reménykedünk, hogy a következő évtizedben is hasonlóan, sőt, még inkább dominálni fogjuk Európát, a világot.
Visca el Barça. Visca Catalunya.
