Hasznosat a kellemessel alapon, a 4 napos barcelonai tartózkodásom alatt meglátogattam a Futballáriumot, melyről mindössze annyit tudtam, hogy egy magyar pár üzemelteti, és népszerű hely a Barca-drukkerek körében. Bár négy nap nem túl sok, de annyi jó visszajelzést hallottam az étteremről, akár ismerőstől, akár ismeretlenektől, hogy kíváncsi lettem. Miután pedig Laci főszerkesztő kollégám mondta, hogy már egy éve tervben van velük egy interjú, nem volt kérdés, hogy el kell jutnom hozzájuk!
Mielőtt még benyitok, arra számítok, hogy vagy a tulajdonos Péter, vagy párja, Erika fog az ajtóban állni, esetleg egy spanyol kolléga, aki remélhetőleg beszél úgy angolul, hogy meg tudom vele értetni, mi járatban vagyok itt. Aztán ez a bizonyos kolléga úgy köszön:
” Sziasztok!”.
Én erre kissé zavarba jövök és egy univerzális Hello-val válaszolok. Aztán amikor megkérdezi, hogy enni vagy inni jöttünk, akkor már leesik, hogy bizony ő is magyar. Miután a pincér felveszi a rendelést, elkezdünk, az asztalnál beszélgetni én pedig elmondom neki, hogy arra számítottam, a tulajon és párján kívül mindenki helyi munkaerő, erre ő azt elmondja: Épp ellenkezőleg, itt mindenki magyar.
„-És egyébként ennyire levágós volt, hogy mi is magyarok vagyunk?
-Nagyon! Egy idő után könnyen rááll az ember szeme, meg aztán a vendégek nagy része amúgy is magyar.„
Gábornak itt fél percen belül másodszorra is sikerült lesokkolnia, ezért megkérem, hogy ne mondjon el több dolgot (a végén még nem lesz értelme az interjúnak). Amíg készül az ebédünk, tovább beszélgetünk, érdeklődik, honnan jövünk, mit csináltunk eddig, ajánl dolgokat, mit érdemes, mit nem, na és persze a foci is szóba jön… Igazából már 5 perc után teljesen otthon érezzük magunkat, amellett hogy az az ember benyomása, hogy egy olyan helyen van, ahol tényleg foglalkoznak a vendéggel, és nem csak a pénzt akarják legombolni róla.
Nem nagy a hely, de az ott lévő kevés asztal valóban mind magyar egyénekkel, társaságokkal van megtöltve. Nem lehet gyakorlatilag nem magyar hangot hallani, talán csak a tévéből. Nekem az az érzésem támad, mintha indiaiként Londonban vagy törökként Németországban lennék. Persze tudom, hogy az éttermen kívül ez nem lesz így, de akkor is, számított valaki arra, hogy elmegy Barcelonába és egy mini-magyar közösséggel találkozik?!
Miután jól lakunk a tintahallal, és Iniesta fehérborával, megismerkedek Péterrel, akivel az interjú előzetesen meg lett beszélve, amit el is kezdünk: 
Miért pont itt, Barcelonában nyitottatok egy ilyen jellegű, magyaros helyet?
Ha egy szóval kellene rá válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy véletlen. Én eredetileg Angliába szerettem volna menni, és ott nyitni egy ilyen éttermet, tudniillik én az angol futballt szerettem világéletemben. A kedvesem viszont meggyőzött, hogy ne menjünk Angliába, mert ott nincs jó idő. Szóval így jött Barcelona, ahol van jó idő, de jó a foci is... Illetve nem elhanyagolhatóan magyar kötelék is van Kubala, Kocsis és Czibor révén.
Tehát jól értem, Te tulajdonképpen nem is vagy Barcelona drukker?
Jól. Azt hülyeség lenne vitatni klubszimpátiától függetlenül, hogy ne ők lennének a világ egyik, ha nem a legjobb csapata. Természetesen valamennyire szurkolok nekik, mert nekünk se mindegy, hogy például a Bajnokok Ligájában meddig jut a csapat, mondjuk eljut az elődöntőbe vagy elhasal már a legjobb 16 között. Viszont én Liverpool és Haladás szurkoló vagyok gyerekkorom óta, és én úgy nőttem fel, hogy amelyik csapatnak az ember elkezd szurkolni, azt a csapatot fogja élete végéig szeretni.
Nem vagyok drukker, azonban tetszik a csapatra jellemző rövidpasszos, tiki-taka játék. Illetve már annyira összefonódtunk a Barcelonával, hogy ahogy mondani szokás, ”közel vagyunk a tűzhöz”, és ezek alapján azt tudom neked mondani, hogy szimpatikus a klub. Az pedig nem csak egy mondás, hogy „Több, mint egy klub!”, hanem a Barca tényleg olyan, mint egy család.
Ezt viszont nagyon jó hallani, mert én például sokszor vívódom a gondolattal, hogy míg kifelé, felénk a szurkolók felé egy ideális rózsaszín maszlagot mutat a marketing gépezet, addig az belül valójában tele van mocsokkal.
Persze, hogyne, nagyon sok mocskos dolog van. Ódákat tudnék zengeni azokról, amik nem tetszenek nekünk itt. Viszont ezt elmondani pontosan nem tudnám, ugyanis itt azért nem egészen úgy mennek a dolgok, mint otthon. Azonban nagyon sokat segített már nekünk a klub, illetve az Iniesta-család is, például a jótékonykodásainkat is az ő segítségükkel tudtuk megszervezni. Ez egy nagy család, ezáltal könnyen érzi magát közel hozzá az ember.
Az első kérdéshez visszakanyarodva, lényegében akkor annyi volt a cél, hogy valami ehhez hasonló vendéglátós helyet nyissatok?
Nem valami, hanem ilyet! Nekem már régóta megvolt a fejemben, hogy olyan helyet akarok, ahol a mennyezeten az én 27 év alatt összegyűjtött sálaim vannak - melyek egyébként már otthon megvoltak nekem a polcon dobozokban. És igenis azt is szerettem volna, hogy a falra legyen felfestve az Aranycsapat, aztán így jött, hogy Barcelona: Kubala, Kocsis, Czibor, nekik egy külön rész van a falon. Szerettem volna, hogy a hely tele legyen tévével; körbenézve pedig látjuk, hogy ezek a dolgok mind megvalósultak. Az, hogy hol, azt már az évek alakították így, ugyanis miután kijöttünk, egy évbe került megtalálni a megfelelő helyet. Tudtam, hogy ennek az étteremnek a stadion közvetlen közelében kell lennie, mert akkor a legautentikusabb, ha a Camp Nou mellett van. Tehát mi úgy jöttünk, hogy tudtuk, hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni, a helytalálás volt mindössze a nehézség.
A kínálatból magyar vagy spanyol ízekre van inkább kereslet?
Is-is. Viszont ennél a kérdésnél mindig el szoktuk mondani, hogy mi véletlenül se magyar étterem vagyunk. Ezt így nem is szeretjük, ha elmondják rólunk, hogy „ott a magyar étterem”. Mi egy sportbár vagyunk, 100%-os magyar tulajdonban. Az ételkínálatunk is ezt tükrözi: 1 oldal magyaros és 1 oldal nemzetközi ételek találhatók rajta. Egyébként van olyan ember, aki az itt tartózkodása alatt is például marhapörköltet akar enni. Vagy éppen hamburgert, mert az a biztos. Aztán valaki - ahogy a Te eseted is mutatja - kimondottan a helyi ízekre kíváncsi. Mindkettő érthető szerintem, ezért mi igyekszünk is mindkét tábor igényeit kielégíteni.
Helyiek vagy magyarok látogatják a helyet inkább?
Változó. Valamelyik nap magyarok erősebbek, valamikor a britek. De semmiképp sem a spanyolok vagy katalánok. A katalán ember nem szeret költeni, bemegy inkább egy sarki kis falatozóba, ahol áll a kosz, a mosdóba legszívesebben be se menne az ember, cserébe viszont 2 euróért tud inni Estrellát. Nálunk tisztaság és rend uralkodik, odafigyelünk a vendégre nagyon, de ez nekik másodlagos, így sokallják az 5 eurót a sörért. Ezzel szemben a Föld minden tájáról jönnek ide emberek, és elégedettek a szolgáltatásunkkal. Üdítő, hogy a magyarok is inkább ebbe a kategóriába sorolhatók, nem az „ússzunk meg mindent olcsón egy igénytelen helyen” kategóriába.
A külföldiek hogy fogadják a magyaros ízeket?
Le vannak nyűgözve, ezt a legkisebb túlzás nélkül mondom.
Tudatosan keresik a magyarost?
Most már igen. Távol-Keletről, Amerikából, Afrikából is jönnek, és úgy érkeznek, hogy már hallottak rólunk, - ez az internet világában ma már nem nagy kunszt-, és kimondottan azért jönnek be, hogy azt a világhírű gulyást kipróbáljak. Az adagokat sokallják csak, ugyanis mi jó nagy magyar adagokat készítünk nekik is.
Mi köze pontosan a helynek a klubhoz?
Hogy pontosan mi köze, azért nehéz megmondani, mert a Barcelona egy b*szott nagy cég. Úgy képzeld el, mintha lenne egy nagy ház, ahol van egy csomó ajtó. Ezek az ajtók külön irodákba nyílnak, a külön irodák pedig külön dolgokat intéznek. Vannak irodák, ahová mi már igenis bejáratosak vagyunk, vagy ahova már úgy hívnak minket.
Az, hogy hogy alakult így ki? Rengeteg munkával. Nem volt egyszerű. Amikor elkezdtük, mi is mínuszban voltunk és senki nem hallott még rólunk. De ez ilyen: csinálni kell, menni előre keményen, és előbb utóbb majd hallanak rólad, érkeznek rólad visszajelzések. Valaha a La Rambla is csak egy utca volt, mint ahogy a Futballárium is csak egy étterem volt a sok közül… Barcelona k*rva jó ilyen szempontból mert világváros, így bármi megtörténhet. Ezt az elején is mondtam, itt nyugodtnak kell lenni, csak dolgozni kell, és jönni fog a lehetőség is.
Ez mondjuk, jól hangzik.
Így volt nálunk is. Az összes magyar csatorna, ami sporttal foglalkozik már volt forgatni, de a kereskedelmi, közéleti adók is szinte mind. Aztán már a spanyol csatornák közül is egyre többen keresnek. Holnap például a La Liga TV jön hozzánk riportot készíteni.
A kezdeményezés az FCB felé a részetekről volt?
Nem kopogtattunk be sehova, hogy „Hello, itt vagyunk…” - mert ezzel nem érsz el egy ilyen b*szott nagy holding cégnél, mint a Barcelona semmit. Hanem megismertünk valakit, aki meg volt elégedve a szolgáltatásunkkal és kiderült róla, hogy ő ”olyan valaki”, ő pedig ajánlotta a helyett több „olyan valakinek”. Úgyhogy ez félig véletlen, félig pedig nagyon sok munka.
Meccsnézős törzshely vagytok?
Egyértelműen.
Viszont nem helyi drukkerekkel, sőt, ha jól sejtem van is egy markáns véleményed a katalánokról…
Jól sejted… Egyrészt amit mondtam fentebb, ők nem szeretnek költeni. Másrészt ugye, az örök téma: A Katalán függetlenedés. Ők nem szeretnek senkit, aki nagyon más, mint ők. Ez a katalán büszkeség. Ha tehetnék mind a turistákat, mind a bevándorlókat kidobnák az államból, holott épp ebből a két csoportból, a turizmusból és a bevándorlók által biztosított olcsó munkaerőből élnek. Egy hatalmas öngól lenne a függetlenedés.
Ezeket a dolgokat otthon valamiért kifelejtik az utazási brossúrákból, helyette az emberek arról beszélnek csak, hogy jó idő, nyugodt emberek, no stressz. Csak más az, hogy nem vagyok ideges, meg, hogy beleszarok mindenbe, vagy hazudok a szemedbe. A szerelőnek például mindegy volt, hogy 1 hónap múlva lesz-e itt gáz, vagy nem… De meg is mondja ilyenkor a szemedbe, hogy „nem vagy katalán, állj be újra a sor végére, ma már nincs kedvem kijönni”. Egy a szerencséjük, hogy egy ilyen csodás természeti adottságokkal megáldott városuk van. Ha mindössze 3 napot töltesz itt, akkor csak ezt látod, másba nem igazán látsz bele, mert nem mész be például a hivatalba.
Játékosok milyen gyakran látogatnak ide? A kezdőoldalon például egy Iniestával közös kép van…
Nem volt még itt játékos nálunk, még Iniesta sem. Én a médiának 
nyilatkozok, ők meg úgy hozzák le, ahogy akarják. Iniestával, illetve családjával nagyon kedveljük egymást, bár nem baráti, hanem elsősorban üzleti kapcsolatról beszélünk, mely a borászat révén kezdődött.
Honnan a szlogenetek, a ” mert itt jó (l)enni ”, illetve maga a Futballárium név?
Előbbi teljesen random jutott eszembe, utóbbi, a futball és antikvárium szavak összeolvadása. Az volt a koncepció, hogy amíg a vendégek várnak az ételre, italra elkezdik nézegetni a dolgokat, olvasgatni a könyveket, hogy addig se unatkozzanak, illetve kapjanak egyfajta pluszt is ezáltal.
Kiknek és miért ajánlanátok ezt a helyet?
Sokat járunk haza és látom, hogy otthon abba az irányba ment el a vendéglátás, hogy mint vendég nem szólnak hozzád egy szót se. „Mit kérsz”, odaadja, kész. Minket érdekel, hogy ki vagy, honnan jöttél, miben segíthetünk. Azért is tudom ajánlani magyaroknak, hogy jöjjenek el, mert mi tudunk segíteni, hogy merre menj el, melyik busszal, közben pedig egy jót tudnak nálunk enni. Aztán van ugye egyfajta múzeum funkciónk is: Eredeti mezek és cipők, amikben a játékosok játszottak.
Ha már itt tartunk: Kik látogatták meg a magyarok közül a Futballáriumot?
Rengetegen voltak már itt, többek közt a Szeged és a Veszprém kézilabdacsapata, a Magyar válogatott férfi és női vízilabdacsapata, illetve rengeteg klubcsapat. Aztán természetesen más hírességek is, mint Hajdú Péter, Sarka Kata, Harsányi Levente, de politikai tisztségeket betöltő személyek is sokan. Azt tudni kell, hogy mi egy központi helyen akartunk lenni a sportokhoz, ha akármilyen magyar vonatkozású sportesemény van a városban, legyen az kézilabda, vízilabda vagy bármi egyéni és csapatsport, akkor jelen tudjunk lenni, tehát az ideérkező magyar csapatoknak mi adunk mindig egy állófogadást. Ilyenkor, a főkonzul úrral együtt köszöntjük őket egy „welcome drink” és egy kis étel mellett.
Egyébként bárki helyi vagy épp itt tartózkodó magyar, aki szeretne egy ilyen eseményre eljönni, nagyon szívesen látjuk!
A sors iróniája, vagy épp csak egy erős funfact, hogy a beszélgetést követő másnap érte el eddigi legnagyobb mérföldkövét a Futballárium, amikor is a Barcelona vezetősége, az elnöki rezidencián fogadta a Futballárium személyzetét, akiknek az étterem egy jó magyar gulyást főzött vacsorára:
Hogy hogy ízlett a vezetőségnek, az talán abból derül ki leginkább, hogy egy héttel ezt követően újabb találkozót kértek, ezúttal már a Futballáriumban:
Hálás vagyok Péternek, hogy bár az interjú napján nyakig állt a munkában, mégis több mint egy órát rám szánt a beszélgetéssel, holott előzetesen csak 10 percet kértem tőle.
Én magam részéről meg tudom erősíteni, hogy itt tényleg jó (l)enni.
Albert-Tóth Áron
Kedd este a LaLiga hétközi fordulójában a Barcelona együttese a Deportivo Alavés csapatával csapott össze a Mendizorrotza stadionban. A találkozón elfogadható játékkal a „gránátvörös-kékek” 0-2-es győzelmet arattak a tabella nyolcadik helyén álló Alavés ellen.
pártatlan néző is örömmel figyelte a futballjukat: ilyen volt Iniesta, Ronaldinho, Xavi, vagy épp Puyol, a született vezér.
