Mielőtt még elkezdenék írni arról, hogy hogyan is változtatta meg a gránátvörös-kékek történelmét egy szalvétára írott kontraktus, kérdeznék valamit: szerintetek Messi első profi szerződését nagy fényűzés közepette, és több ezer szurkoló előtt írta alá? Nos, ha azt mondtátok, hogy igen, akkor nagyot tévedtetek, ugyanis ennek nagyjából pontosan az ellentéte volt a valóság...

Miután az akkor 13 esztendős Leo Messi 2000. szeptemberében mindenkit elkápráztatott a futballhoz való tehetségével, Rosarióba való hazautazásakor ígéretet tettek neki, hogy a nemsokára elmondják, hogy igényt tartanak-e szolgálataira; de a spanyol gigász válaszára egészen decemberig várnia kellett a „bolhának”.

Történt egyszer, hogy a Barcelona technikai titkára Carles Rexach és Horacio Gaggioli aki egyébként azon gondolkozott, hogy felajánlja-e Messit a Real Madrid számára – de még mielőtt bármi „szörnyűséget” tett volna, együtt teniszeztek, majd később mindketten együtt ebédeltek Josep Maria Minguellával, a katalán alakulat egyik akkori ügynökével.

 Bár Joan Gaspart, a Barcelona akkori elnöke elég rizikósnak tartotta a kis argentin leigazolását, Rexach tudta, hogy nem hagyhat veszni egy ekkora tehetséget, így – mivel nem volt az étteremben papír – egy szalvétára írt egy szerződést, melyet miután aláírtak Leo képviselői, a játékost leigazolta a Barcelona. Ez volt Messi első profi szerződése…

A szalvéta szerződésen ez állt:

,,2000. december 14-én, Messi képviselője, Horacio, Minguella, és Rexach, a klub technikai titkára elkötelezte magát, hogy néhány, a játékos leigazolása ellen szóló dolog ellenére mindaddig érvényben tartja ezt a szerződést, amíg a klub eleget tesz a játékos korábban elfogadott igényeinek.” 

Ez szerződés megköttetését követően pedig mindenki hivatalossá vált, Messi pedig elkezdte katalóniai kalandját; először a Barcelona ifiakadémiáján futballozott, majd miután a C, és a B csapatban is bizonyított, fel lett hívva az első csapathoz. 

Messi a Barcelona első csapatában – nem hivatalosan - 2003. november 16-án debütált, egy Porto elleni barátságos találkozón. Az argentin zseni akkor 16 éves, 4 hónapos, és 23 napos volt. 

2004. október 16-án, egy idegenben játszott mérkőzésen a városi rivális, Espanyol elleni bajnokin, ahol 34 ezer szurkoló tekintette meg a derbit a helyszínen, a 82. percben Leo Messi hivatalosan is bemutatkozhatott, mikor az akkori Barcelona egyik legnagyobb sztárját, a portugál Decot váltotta le... 

Minden estre furcsa belegondolni, hogy egy olyan karrier, mely összesen öt aranylabdával, hat Király-kupával, négy Bajnokok Ligája trófeával, kilenc Spanyol bajnoki címmel, és 574 góllal rendelkezik… Egy szalvétára írt szerződéssel kezdődött…

A mai nap folyamán a Sky Sports hivatalos Twitter-oldalán kérdezte meg a követőit, hogy melyik játékos érkezésének örülnének a leginkább a téli átigazolási szezon folyamán; a Roma pedig - mint tudjuk nekik elképesztően menő kis Twitter-szerkesztőik vannak - ismét megcsillogtatta humorát. Na de ne csak beszéljünk róla, hanem lássuk:

Sky Sports: Mely játékosok érkezése van már régóta terítéken a klubodnál, és azon játékosok közül melyiket látnád legszívesebben a csapatodban, és miért?

És íme a rómaiak válasza tömör, de annál inkább érthető válasza:

AS Roma: Leo Messi.

Egyébként ezt nehogy valaki komolyan vegye, mert arra, hogy Leo Messi az olaszoknál kössön ki, semmi esély sincs - a "farkasok poénos szerkesztői" szimplán csak - természetesen a sajátos módjukon - el akarják ütni az idejüket...

A FC Barcelona egyik legnagyobb átigazolási híre tavaly nyáron kétségtelen, hogy Paulinho visszatérése volt a Guangzhou Evergrande együtteséhez 50(most már csak 42) millió euró ellenében. Ezzel az összeggel még mindig kerestek rajta a katalánok, hiszen 40 millióért érkezett - remek szezont produkált -, majd papíron 50-ért visszatért régi klubjához. 10 milliós profit, remek! Viszont lehet, hogy mégsem annyi az annyi?!

A 'RAC 1' spanyol rádió ugyanis úgy tudja, hogy a kínaiak csak 42 millió eurót fizettek ki a katalánoknak a hivatalos szerződésben foglalt 50 millió helyett - ez azért történhetett, mert az ázsiaiak a brazil középpályás fizetését levonták a katalánoknak fizetett pénzből. Azt még nem tudni, hogy a barcelonaiak tesznek-e lépéseket ez ügyben, de valószínűleg nem fognak...

Paulinho egyébként remekül teljesít idén is: bár a kínai liga nem hasonlítható össze egy spanyol első osztállyal, azért 19 mérkőzésen szerzett 13 gól, és 7 gólpassz mellett nem mehetünk el szó nélkül.

A brazil Rivaldo, az FC Barcelona korábbi játékosa nemrég egy interjúban mondta el a véleményét a klub jelenlegi nevelési-politikájáról, illetve a fiatal játékosok nevelésének fontosságáról...

Mindig a Xavihoz, Iniestához, Puyolhoz hasonló játékosokról beszélnek, viszont ők már nem játszanak a klubban... Azóta pedig nem láttunk hozzájuk fogható játékost, aki a La Masián nevelkedett volna.

 

A Barça több hangsúlyt kellene fordítson az ifiakadémiára, és kevesebbet az igazolásokra. Murillot leigazoltuk, most már Rabiotról, és de Jongról beszélnek az emberek... Véleményem szerint a klubnak nem lenne kötelező igazolások útján megerősítenie a keretet - erre igazából nincs is szükségünk. Kiváló akadémiával rendelkeznek, így szerintem arra kellene összpontosítsanak, új játékosokat kellene felhozni az első csapathoz...

-mondta a 46 esztendős veterán.

A katalán FC Barcelona híreiben általában jól értesült Gianluca Di Marzio tudósításai szerint a gránátvörös-kékek képviselői nemrég találkoztak a VfB Stuttgard játékosának, Benjamin Pavardnak az ügynökeivel egy esetleges átigazolás ügyében.

Éric Abidalnak - a Barcelona sportigazgatójának - és csapatának viszont nem lesz könnyű dolga akkor, hogyha csapatukban szeretnék látni a francia válogatott idei világbajnokságon nyújtott teljesítményének egyik kulcsfiguráját, ugyanis a jobbhátvédért a németországi Bayern München, és az olasz Napoli is kész ajánlatot tenni.

Az átigazolás nem tűnik keresztülvihetetlennek, ugyanis a labdarúgó nemrég azt nyilatkozta, hogy gyermekkori álma válna valóra abban az esetben, hogyha egy Barcelonához, vagy egy Real Madridhoz hasonló klubhoz igazolhatna:

Egy Barcelonában, Real Madridban, Bayern Münchenben, vagy egy Borussia Dortmundban álomszerű lenne játszani, viszont jelenleg még nem töröm ezen a fejem.

- mondta Pavard még tavaly márciusban a Goal.com portálnak adott interjújában.

Egyébként a Barcelona csapatánál már Dani Alves távozása óta nincs stabil jobbhátvéd - Sergi Roberto, és Nélson Semedo egymást váltva próbálnak maradandót alkotni a jobbhátvéd poszton, viszont eddig egyikőjük sem tudott olyan teljesítményt nyújtani, mint amilyet a brazil Alves tett le az asztalra anno.

Mindenesetre az a klub, amely 35 millió eurót letesz az asztalra a 22 esztendős labdarúgóért, az "papíron" már csak Pavarddal kell megegyezzen, és máris létrejöhet az átigazolás.

Az olasz 'La Gazetta dello Sport' tudósításai szerint a PSG francia középpályása csak az Ernesto Valverde által irányított FC Barcelonába igazolna - ezt pedig azzal bizonyította, hogy visszautasította mind a Liverpool, mind a Tottenham Hotspur ajánlatát, és elmondta, hogy csakis a katalánok kedvéért váltana klubot.

Azt pedig, hogy ebből mennyi az igazság, döntse el mindenki magának, ugyanis az előzetes hírek még arról szóltak, hogy Rabiot ügyöke, vagyis az édesanyja, több pénzt szeretett volna kapni a Barcelonától, mint amennyit az adott volna, így az átigazolás ennek köszönhetően csődbe ment - máshol viszont arról írtak, hogy a 23 esztendős labdarúgót január elsején fogják bejelenteni, mint új igazolást.

A mostani tájékoztatások szerint viszont Rabiot csak a Barçához igazolna, ahol éves fizetése 10 millió euró lenne, emellé az összeg mellé pedig társulna még egy úgyszintén 10 milliós átigazolási bónusz is. Az viszont, hogy a labdarúgó most januárban - a legutóbbi infók szerint 60 millióért -, vagy jövő nyáron ingyen fog csatlakozni a gránátvörös-kékekhez, az még talány...

Ti hogyan vélekedtek erről a szappanoperáról? Szükségünk lenne még egy középpályásra, mikor ott van Alena, Puig, és még sorolhatnánk?...

A 'Mundo Deportivo' legújabb tudósításai szerint a katalán FC Barcelona vezetőségénél arról álmodoznak, hogy leigazolják majd a Tottenham Hotspur 'Spurs' klasszis csatárát, Harry Kanet.

A spanyol média szerint a katalánok - mint már többször is megírtuk - Luis Suarez helyére szeretnének igazolni egy fiatalabb, viszont úgy úgyszintén remek képességekkel megáldott csatárt.

Eddig már nem egy labdarúgót hoztak össze a Barçával, volt már szó Luka Jovićról, az Eintracht Frankfurt támadójáról, Maxi Gómezről, a Celta De Vigo kiválóságáról, illetve Roberto Firminoról, a Liverpool klasszis kilenceséről is szó, mint esetleges téli/nyári érkező, de kétségtelen, hogy a legnagyobb név ezek közül az angol válogatott Kane lenne.

A 25 esztendős labdarúgónak a megszerzése igen nagy kihívás lenne Éric Abidalék számára, ugyanis a brazil válogatott futballista 2024-ig áll szerződésben jelenlegi klubjával, kivásárlási ára pedig a 150 millió eurót kóstálja.

Szerintünk hiába lenne magas a vételára, hiába lenne nagy kockázat a leigazolása, egy részről megérné, ugyanis tényleg egy klasszisról beszélünk, aki az idei szezon során is bebizonyította 28 mérkőzésén 18 szerzett góljával, illetve 4 gólpasszával segítve együttesét, hogy komolyan lehet számolni vele.

Ti örülnétek Kane érkezésének, vagy mással helyettesítenétek majd a lassan kiöregedő Luis Suárezt?

Most, hogy újra beszédtéma, hogy Neymar visszatérne szeretett csapatunkhoz (Érdekes módon, klubon belül hallani lehetett megerősítő és cáfoló nyilatkozatokat is) levezettem a régóta, lényegében az eligazolása óta fejemben élő, vele kapcsolatos gondolataimat, melyekről rájöttem, hogy olyanok, mintha nem is egy futballistáról, hanem egy magánéleten belüli régi szerelmi dologról agyalnék. A brazilt tehát most úgy fogom megszemélyesíteni, mintha egy régi pákapcsolatom lett volna, míg az FC Barcelona szerepét én alakítom.

Neymar nekem sokáig olyan volt, mint egy exbarátnő: Fájt, amikor elment és nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik. Váratlan volt és méltatlan ahhoz mérten, amennyi mindent előtte közösen megéltünk.

Tudtam persze, hogy ha ennyire nem egyeznek a célok és ennyi a veszekedés, akkor jobb, ha különválunk, de közben mégis… Kis ideje még nyoma se volt szakításnak.

 Istenem, mennyi mindent terveztetek közösen… Meg voltál róla győződve, hogy életed értelme a másik, a rengeteg közös dolgok, a lány mindennapjaid részévé vált már, erre most vége…

De jobb lesz így, meg aztán (220millió euró) szabad vagyok, végre újra kalandozhatok.

Aztán teljesen jól meglettem nélküle, találkoztam új emberekkel, volt, akihez ugyan reményeket fűztem, de mellélőttem (Dembele), viszont volt, akivel már egy ideje úgy egész jól elvagyok. Nem életem szerelme, de egy egész jó kis kapcsolat (Coutinho). A fájdalmas előző szerelmemre (Neymarra) pedig már nem gondolok.

Aztán véletlenül látom, amint a pasijával sétálgat (játszik a PSG-ben). Undort vált ki belőlem:” És én ezzel voltam együtt?! Mit szerettem benne?” Azért ha nem is mondom ki, magamban elismerem, hogy még mindig jól néz ki, (hát igen, nagy király voltam anno, hogy meghódítottam). Aztán a pasiját kezdem el a haverok előtt szapulni, hogy mekkora sutyeráknak néz ki, tuti egy bunkó paraszt, aki életében még egy könyvet se olvasott el, mit tud ez mégis amit én nem ?! (Ligue1,PSG) 

Amikor hazamegyek, még néha eszembe jut, hogy aznap láttam őket, ami kicsit felbasz, de végül is másnapra el is felejtem.

Aztán a YouTube feldob random focis videókat. Top 10 Barca pillanat az évből, például. És ott van Neymar, akarom mondani az ex barátnőm.

Összeszorul a torkom, hirtelen nyelni se tudok, annyira hatása alá kerülök. Istenem, mennyire passzoltunk mi egymáshoz. Úgy imádtam nézni a játékét és olyan hasznos volt a csapatnak. A világ  3.legjobb játékosa volt. Messinek már csak pár éve van a toppon, ha itt marad, ő lehetett volna az utódja, egyben a legjobb a világon.

De elment. A hálátlan kurva.

Már ő is bánja. Már tudja, hogy nem talál nálam jobbat. Pedig ezt hozzávágtam szakításkor is vagy ötvenszer (mert hát mi fiúk ilyenkor ezt szoktuk csinálni, pedig fogalmunk sincs róla, ki jön majd utánunk).

De már bánja. És visszajönne. Holott benne van a büszkeség és tudja, hogy valami oka csak volt, hogy szétmentünk. Rólam nem is beszélve. Hiszen csak úgy lelépett egy másikkal, csak nem képzeli, hogy visszafogadom.

És ha mégis?

Nem. Tuti nem változott meg. Aki egyszer megcsinálta, máskor is meg fog csalni.

De mi van, ha mégse? Mi van, ha már megváltozott? Mi van, ha már rájött valamire, amit akkor nem tudott. Ha már tudja, milyen nélkülem és tudja, hogy ezt soha többet nem akarja átélni. Tudja, hogy a pénz, a hírnév és más külsőségek nem teszik boldoggá, én viszont magáért szerettem, engem magamért szerethetett. Nem akarok hipokrita lenni, ezek az intelmek rám is ugyanolyan igazak lehetnek.

Viszont, hiszek abban, hogy ami egyszer nem működött, az másodszorra se fog.

De közben hiszek a második esélyben is.

Bajban vagyok, hogy most mi legyen. Nem tudok tisztán gondolkodni, de azt szeretném hallani, ha valaki azt mondaná, hogy gond nélkül visszafogadhatom.

Húzok afelé, hogy újra összejöjjünk. Lehet nem ez a legjobb megoldás, de amit nyerni tudnék vele, az sokkal nagyobb, mint amit veszteni. Talán újra megsérülök (kb 200millió eurós vételi ár, leadott elvek), de, ha nem működik, bármikor kiléphetek belőle (Az értékéből valószínűleg nem fog veszíteni, jelentkező pedig bőven lesz.) Ha pedig bejön, akkor hosszú évekre meg lesz oldva a baloldali támadó kérdése, látványosabb lesz a játékunk és mire a világ jelenlegi legjobbja visszavonulna, a helyébe lépő Neymar személyében újra elmondhatnánk magunkról, hogy nálunk játszik a világ legjobbja.

Nagyon valószínű, hogy valaha már mindannyian belestünk abba a hibába, hogy miután szakítunk, pár napon belül újra összejövünk. Szinte soha se működött még ez senkinek, legfeljebb segít kicsit megnyugodni a hirtelen sokk után, és megerősítést ad, hogy bizony itt most tényleg szakítani kell.

Olyat viszont láttunk már jó néhányszor, akár filmekben, akár a valóéletben is, közvetetten vagy saját tapasztalattal, hogy több év elteltével, újra egymásra talált két fél és életük végéig vagy akár csak nagy hosszú évekig újra boldogok voltak egymás mellett. Rájöttek dolgokra, tanultak hibáikból, változtak, felnőttek.

Talán Neymarral is ez lesz a helyzet…